Először egy teljesen só-ellenes bejegyzést készültem írni. Már fogalmazódtak a mondatok: a só méreg, teljesen felesleges, és szükségtelen, ha tehetitek hagyjátok el, vagy helyettesítsétek szójaszósszal..., őrölt algával. Aztán ahogy jobban utána olvastam a témának, kiderültek számomra is érdekes dolgok, amiket úgy gondoltam, hogy megosztok veletek.
Egymással teljesen ellentmondó cikkekre bukkantam... az egyik szerint a NaCl, vagyis konyhasó tisztított formában történő használata káros, egészségromboló. Egy másik cikk egyenesen arra buzdít, hogy igyunk sós vizet, mert az az egészséges... hát ezen ki igazodik ki?
Az biztos, hogy a vérnyomásom rendbejöttéhez nagyban hozzájárult a sófogyasztásom majdnem nullára csökkentése. Egy-két kiló mínuszt is köszönhetek a só elhagyásának, hiszen a felesleges só a szervezetben visszatartja a vizet, és ha ez a só kiürül, a felesleges víz is eltávozik, és máris könnyebbek leszünk néhány kilóval.
De vajon valóban olyan ártalmas, és mérgező a só?
Attól függ, hogy pontosan milyen sóról beszélünk. Ha a finomított, tiszta NaCl-ra gondolunk, akkor az (abban a mennyiségben, ahogy a ma embere fogyasztja) valóban káros és kerülendő. Ha a természetben előforduló, 250 millió év alatt létrejött kristálysóra gondolunk, ami a natrium és a klór mellett még számos elemet tartalmaz szerves formában, tisztán, erre azt mondhatjuk, hogy nemhogy káros, de kifejezetten egészséges lehet a fogyasztása. Nem tudom, hogy ezt vajon a Himalája só forgalmazói írták-e, de találtam néhány jelzőt: "... energiaadó, kiegyenlítő, semleges és salaktalanító hatású..."
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a növényi étrend is tartalmaz természetes sókat. Ráadásul olyan formában, amit az emberi szervezet fel is tud dolgozni, vagyis szerves (kelát) kötésben. Ha tehát valaki csak nyers növényi étrenden él, és nem használ hozzáadott sót, akkor is el tudja látni a szervezetét a különféle ásványi anyagokkal, ráadásul a lehető legtermészetesebb formában.
Az tény, hogy az átlagember sokkal több sót fogyaszt, mint amennyit a szervezete gond nélkül fel tudna dolgozni. A vesék 24 óra alatt 5-7 gramm só kiválasztásával tudnak megbirkózni, ezzel szemben az átlagos fogyasztás napi 20-25 gramm. A kolbászevők, sok készételt, és gyorséttermi ételt fogyasztók még talán ennél is többet. A kutatások azt mutatják, hogy az egészséges emberek tudják még ezt is tolerálni (egy darabig), de aki már magas vérnyomásban szenved, vagy cukorbeteg, vagy más problémái is vannak, annak bizony oda kellene figyelnie a sófogyasztásra. Egy vizsgálat azt is kimutatta, hogy aki életében több sót fogyasztott, annak később, idős korában nagyobb valószínűséggel alakulnak ki a magas vérnyomás és vele kapcsolatos betegségek. (ezzel szemben találtam olyan írást az interneten -ITT-, ahol arra mutatnak rá, hogy nagyobb bajt okoz a nátrium hiány, mint a túlzott nátrium bevitel, ami csak az arra érzékenyeknél okoz problémát, pl. magas vérnyomást.)
Több cikket is elolvastam most a témában, és kicsit megnyugodtam. Nem kell arra biztatnom senkit, hogy éljen teljesen sótlanul. A nátrium alapvető alkotó elemünk, a sejtjeink része, mozgásban tartja a testnedveinket, lehetővé teszi az izmaink működését, nélküle nem is tudnánk élni. A lényeg a mennyiségben van.
A BioChef oldalán az alábbi olvasható a kristálysóról: "...Ez a só csak arra vár, hogy a benne elraktározott energiát, biofoton-tartalmát víz hozzáadásával felszabadíthassa és átadhassa. Biofizikai szempontból megkülönböztetünk kősót és kristálysót. A magas fokú kristályszerkezettel rendelkező természetes kősókat nevezzük kristálysónak, fizikai és biofizikai szempontból egyedülálló és bizonyíthatóan teljességet mutató minőségi ismérveik alapján...." Azt ajánlom, olvassátok el a teljes cikket.
Más megközelítésben a Himalája sóról:
A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal lapján ezt olvastam: 'Néhány éve a Himalája sóként, kristálysóként, őssóként, természetes sóként, Ájurvéda varázs sóként elnevezett termékek az osztrák piacon már hozzáférhetőek. E termékekre olyan jelölést tesznek, mint pl. "értékes ásványi anyagokban és nyomelemekben gazdag", "magas ... tartalom és kiegyensúlyozott ásványi anyag összetétel", "szervezetre jótékony hatású". Ezáltal a fogyasztóknak azt sugallják, hogy különleges sókról van szó, gazdag ásványi só- és nyomelem-tartalommal. Elvégzett vizsgálatok azonban ezeket az állításokat nem támasztják alá. E "csoda sók" ugyanis 95%-ban ugyanúgy NaCl-ot tartalmaznak, és csupán nyomokban találhatók bennük ásványi anyagok, akárcsak a normál étkezési sóknál. Kis mennyiségű fogyasztásuk következtében ezek a mennyiségek lényegesen nem járulnak hozzá a tápanyagellátáshoz. Többnyire nem is jódozzák ezeket a termékeket, vagyis kizárólagos fogyasztásuk akár jódhiányhoz is vezethet. Egyéb gyógyhatásuk természettudományos megközelítéssel szintén nem támasztható alá, áll az osztrák élelmiszer-ellenőrző hatóság, az AGES honlapján megjelent összefoglalóban.'
Engem zavar egy kicsit, hogy ebben a témában nem találtam semmi bizonyított, bizonyítható összefüggést a sófogyasztás és az egészség között. Egymással ellentétes vélemények, írások, hol az igazság?
És mint oly sok mindenben, most is hagyni kell, hogy a testünk vezessen, vagyis figyelni kell a jelzéseket. Jómagam akkor érzem jobban magam, ha egyáltalán nem használok az ételekhez semmilyen hozzáadott sót. A lelkemnek nem okoz gondot (van, aki azt írja, hogy a sótlan étrend depresszióhoz vezet...), és a közérzetem is jobb.
De azt is el tudom fogadni, kedves Olvasóm, ha ez nálad másképp működik!
Szeretném, ha ez a bejegyzés egy vitaindító lenne, és elmondanátok a saját véleményeteket a sóról, a hozzá fűződő viszonyról, érzésekről, megszokásról. Esetleg valaki tudna még tudományos magyarázattal szolgálni akár pro akár kontra a témában... megköszönném.
9 megjegyzés:
Hol az igazság? Szerintem középen, mint olyan sok mindenben.:) Amint írtad, a mennyiségen van a lényeg. A leírt adatokat nem ismertem, de bizony ki fogom méricskélni azt az 5-7 grammot (gondolom, szorozva a személyszámmal) és kiderítem, hogy mi sok sót fogyasztunk-e?! Én úgy tartom, hogy nem, de majd kiderül!
Sajnos, konkrét, pontos adatokkal, infókkal nem szolgálhatok.
Szia Gitta!
Sajnos konkrétumokat én sem tudok... az biztos, hogy mióta vegén étrenden vagyunk, és szépen szokjuk meg a dolgok természtes ízét sokkal kevesebb a sóigényünk. Személyes tapasztalatom, hogy anyukám főztjét, ami egészen más technológiákkal készül mint ahogy én főzök, rendszresen sótlannak érzem... Salátánál csak a szójaszósz jöhet szóba... az algaporról még nem is hallottam... hol lehet venni? Mi kristálysót használjunk, mert szép:D és sokkal sósabb mint a konyhasó..lehet h ez hülyén hangzik, de tény...kevesebb kell belőle. Én is követem a kommenteket,téma tetszik a afelvetés...
Nekem az a tapasztalatom, hogy a hivatalos szervek állásfoglalása nem mindig fedi a valóságot. A Himalája só tekintetében például egy olyan sóról beszélhetünk, aminek különleges értéke van, a feldolgozása is gondolom merőben eltér attól a szó szerint koszos sótól, amit a készételekből illetve otthon ételhez adva fogyaszt az átlag ember. Aki egyébként gondolkodás nélkül nyúl a sótartó után, és ha valamiféle jobb minőségű só kerül a keze ügyébe, szinte azonnal megjegyzi, hogy ez nem is elég sós. Gondolom ez az egyszerű, nem tudatosan táplálkozó emberek által is megfigyelhető különbség sem véletlen. Már az összetételt illetően.
Számomra nagyon meggyőző volt a Ph csoda könyvben szereplő érvelés a Himalája és egyéb jó minőségű sók mellett. A Duna TV-n is láttam egyszer egy fantasztikus dokumentum filmet a Himalája só kitermeléséről, vagy tudom ajánlani a Himalája című filmet, amelynek szintén egyik fő motívuma a só. Ami az életet jelenti, és ha kicsit tovább megyek, szerintem ez a só olyan energetikai töltettel rendelkezik, mely csak plusszt adhat számunkra.
De ezeken kívül még rengeteg jó minőségű és izgalmas só van. És a só nem feltétlenül csak egy egyszerű sósság érzetet ad, hanem nagyon különleges, finom ízeket tartalmaz. Én is nagyon kevés sót használok, de mindig is nagyon érdekelt a téma -szakmai ártalom-, így kóstoltam néhányat (és várat is még magára jó pár fajta). Biztosan ismeritek a magyar népmesét a királylányról, aki úgy szerette édesapját, mint a sót.
A só szerintem nem feltétlenül arra való, hogy sós ételeket készítsünk, hanem hogy kiemelje az ételek ízét.
Tavasszal Japánban voltam a párommal, ahol egy isten háta mögötti kis faluban kóstoltunk egyszer egy sós-tejes fagylaltot. Találkoztam már hasonló párosításokkal, de ez egyszerűségében volt nagyszerű. Túlságosan alábecsüljük. Csak ott van az asztalon egy koszos kis sótartóban, pedig szerintem legalább olyan körültekintően kéne tárolni és alkalmazni, mint a legfinomabb fűszereket.
Szeretem a jó minőségű szójaszószt is, de annak az a hátránya, hogy fermentált, és jellegzetes íze következtében talán behatároltabb a használata. Nem képes arra az íz kiemelő funkcióra mint egy lágy ízű só. Előbb elnyomja azt mintsem hogy előtérbe helyezné. Bevallom, ezt is el tudom képzelni édes ízek mellé (sőt, több ízben is kóstoltam), de ez egyszerűen egy másik kategória.
Szerintem a só egy csodálatos dolog. Én sem szoktam megsózni a nyers zöldségeket, a salátákat is nagyon ritkán, de néha jól esik egy finom olíva olaj és Himalája só kíséretében elrágcsálni például egy kaliforniai paprikát.
A legvégső választ mégis saját érzeteink, tapasztalataink kell hogy adják, hisz mind mások vagyunk. Ez az én tapasztalatom.
Én azt olvastam többnyire természetgyógyászok által írt könyvekben, hogy a természetes só elősegíti a gyomorsav képződést.
Várhegyi László természetgyógyász is azt írja a saját életrajzában, hogy először elhagyta a sót teljesen, majd pár év múlva újra elkezdte enni, mert a só nélküli táplálkozás kikezdte az egészségét. Visszatérve tehát, akinek gyengébb az emésztése, annak jót tesz a sófogyasztás, persze csak akkor, ha természetes és nem finomított sóról beszélünk.
Pl.: Müller-Burzler, Henning:
Egészségesen és allergiamentesen c. könyvében elég részletesen ír erről.
Én korábban teljesen só ellenes voltam.
Aztán rátaláltam a himalája sóra. Ezt használom most, és úgy érzem jó hatással van a szervezetemre. Ízre jobb hatást ad, valahogy teljesebben emeli ki az ízeket mint néhány gyenge minőségű só.
Mivel nem eszik a családunk sok sót, 1 kg elég sokáig kitart, akár fél évig is.
Nekem ez a tapasztalatom.
Ez a téma, nálam éppen aktuális. Az elmúlt 2 napban ugyanis barnarizs napokat tartottam, amit teljesen só nélkül ettem. Hát nem volt egy leányálom, viszont észrevettem, hogy a teljesen sómentes táplálkozással a szervezetem elengedte a felesleges vizet. Én egyébként is hajlamos vagyok a víz visszatartására, így nagyon odafigyelek a folyadék és sófogyasztásomra. Évek óta Himalaya sót használok, már nem is emlékszem a többi só ízére, viszont a sófogyasztásomon van még mit csökkenteni. Az átlagemberhez képest jóval kevesebbet fogyasztok, viszont még így is soknak találom. Egyszer lemértem, mennyi az 5-7 gramm. Mit mondjak, nem valami sok. Jobb lenne az ételeket utólag sózni, mert így jóval kevesebbre lenne szükség. Azt gondolom azonban, hogy a sóra kis mértékben mindenképpen szükség van.
Hű, köszönöm a sok megjegyzést!
Edit, nem olyan sok az az 5-7 gramm, és ha eszel kenyeret, vagy más "kész" ételt, akkor azt is hozzá kell ám számítani!
Szilda, algaport én őröltem szárított Wakame algából. Kicsit hal íze is van, ezért csak ritkán használom.
Norka, ugye milyen furcsa, hogy a hivatalos szervek mennyire másképp látják időnként a dolgokat? Köszönöm, hogy ilyen hosszan foglalkoztál a témával, így teljesebb a kép.
Csaba, köszönöm neked is, ezt a könyvet meg fogom szerezni, mert kíváncsi vagyok a részletekre.
Gábor, mi is a Himalája jót használjuk, és a kis üveg, amit még a nyáron vettem, még félig tele van. Lassan fogy.
Benzsi, én azt vettem észre, hogy a főtt ételek sokkal jobban kívánják a sót. A nyerseket tényleg csak annyira kell sózni, hogy épp csak kiemelje az ízeket, ahogy Norka írta.
A víz visszatartással én is így vagyok, és mivel nálam a teljes sómentes napok vannak többen, ha időnként sósabbat eszem, azt veszem észre, hogy vastagodnak az ujjaim, és többet is mutat a mérleg.
Ezt a megjegyzést levélben kaptam, de úgy gondolom, hogy itt a helye:
Kedves Gitta!
Egészségügyi okokból kifolyólag hosszú évek óta foglalkozom az egészséges táplálkozással a tudományos anyagok szintjén, és szerintem a kép innen nézve korántsem annyira színes, mint az a neten megjelenő cikkekből látszik.
Én ugyanis szinte csak olyan anyaggal találkoztam eddig, ami vészriadót fúj a túlzott sófogyasztás miatt. És hol a túl sok? Hát ha igazán utánanéz az ember, valójában napi 3 gramm fölött. Az Általad is említett
5-7 gramm egy kompromisszumos mennyiség, ami úgy született, hogy hosszas gondolkodás után az élelmiszeregészségügyi hivatalok is belátták, hogy a túlzott sófogyasztás elképesztő rombolást képes végezni az emberi egészségben. Mivel ez hatalmas probléma állami szinten is, azt viszont nem tehették meg, hogy az élelmiszeripari eljárásokat teljesen átalakításák, így esélytelen széles körben ilyen alacsonyra (3 grammra) venni a sófogyasztást. Tehát belőtték azt a mennyiséget, ami középtávon még biológiailag elviselhető egy egészséges ember számára, ugyanakkor nem igényli az ipari élelmiszerelőállítás teljes felülvizsgálatát.
Következésképpen a valóban egészséges, és szükséges napi mennyiség 3 gramm.
Az Általad belinkelt cikk, amely a nátrium hiányt nagyobb problémának tartja, véleményem szerint nem teljes mértékben alkalmas az általánosításra. Ennek az az oka, hogy az író elsődleges érve egy gén létezése, amely azt szabályozza, hogy az illető szervezete mennyire bánik gazdaságosan az élelmi sóval. Mivel az átlag ember nem ismeri a saját génállományát, ezért komoly laborvizsgálatok nélkül elég nehéz eldönteni, hogy kiben hogyan működik az adott gén. Arról nem is beszélve, hogy a sóvisszatartás még ezen kívül is nagyon sok dologtól függ (pl. a vesék állapotától).
Az biztos, hogy sóra mindenkinek szüksége van. Ez annál is inkább igaz, mivel a terményeink sokkal több vizet és sokkal kevesebb ásványi anyagot (és egyéb tápanyagot) tartalmaznak, mint ugyanezek néhány száz évvel ezelőtt.
A másik dolog, amit hozzáfűznék a cikkhez, hogy a szójaszósz használatával nem csökken a sófogyasztás. Az szójaszószok alapreceptje ugyanis 2 rész víz, 1-1 rész szójabab, búza és só, azaz ugyanannyi sót tartalmaz, mint szóját vagy búzát. Ez a mindennapokban azt jelenti, hogy egy teáskanálnyi szójaszósz, ha csak a sómennyiséget nézzük, nagyjából egy csipet sónak felel meg. Tehát sóbevitel szempontjából nincs különbség, hogy egy csipet sót vagy egy teáskanálnyi szójaszót teszel az ételbe.
A harmadik és utolsó megjegyzésem, hogy igaz, hogy a "csodasók" is csak 5%-ban tartalmaznak nyomelemeket, viszont a jelenlévő nyomelemek aránya ideális, ellentétben azokkal a sókkal, amelyek összetételét az ember ilyen-olyan eljárásokkal befolyásolta. Az ördög itt is a részletekben rejlik ;o)
A hivatkozásokat nem csatoltam ide, mert tovább nyújtotta volna a monológomat, viszont ha bárkit érdekelnek, nagyon szívesen prezentálom őket.
Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredtem.
Szép napot
grid
http://schussler-so.bioenergetikus.hu/
Megjegyzés küldése