Ez egy gasztroblog, nem szoktam érzésekről, emberekről "csak úgy" írni.
De ez most egy kicsit más. Gondolkoztam sokat, hogy megírjam-e, nézzétek el nekem, most nem recept következik.
 |
| Nyári szép emlék... |
Mostanában a nyers étkezés kapcsán sok emberrel találkozom. Vannak lelkesek, kevésbé lelkesek. Azt vettem észre, hogy amikor a saját egészségünk, saját sorsunk forog kockán, azt nem vesszük annyira komolyan. Hajlamosak vagyunk engedményeket tenni, kicsit lazítani. Hamarabb feladjuk, könnyebb a visszatérés a főtt ételekhez.
De az anyai, apai szeretet csodákra képes. Amikor a gyermekünk egészségéről van szó, akkor megállíthatatlanok, eltántoríthatatlanok vagyunk.
Ha a gyermeknek a természetgyógyász 90%-os nyers étkezést javasol, szülőként te mit tennél?
Attila és Judit nem sokat gondolkoztak, úgy döntöttek, hogy a család a gyermek mellé áll, és együtt küzdik le a felmerülő nehézségeket. Ezzel sokat segítenek, együtt könnyebb! Beszerezték a gépeket, és egyik napról a másikra ők is átálltak a nyers étkezésre. Mindenevőként hirtelen átállni a tiszta nyers növényi étrendre nem kicsit sokkolja a szervezetet, el tudjátok képzelni! Ráadásul nem kis feladat minden nap 3 főre teljes ellátást biztosítani friss, élő ételekből.
Nem a kifogásokat keresték, nem ragaszkodtak görcsösen a régi szokásokhoz, hanem hihetetlen erővel és lelkesedéssel, ugyanakkor kellő derűvel indultak el az úton. Kérdések, problémák voltak, vannak, de ez nem akadály.
Igazi EMBEREK ők csupa nagy betűvel. Másoknak is erőt adhat az ő történetük.
Eszembe jut még Évi, Szilvi, Tündi, akiket a gyermekük betegsége hozott közelebb a nyers étkezéshez. Mindent megtesznek, hogy a gyermek jobban legyen, még azt is, hogy elfelejtik a hagyományos hús-tej-fehérliszt-fehércukor alapú konyhát, és elindulnak egy új, eddig még ismeretlen úton... Az sem zavarja őket, hogy a környezetük, orvosok furcsán, esetleg ellenségesen tekintenek rájuk. De kitartanak, mert hiszik, tudják, hogy ez az egyetlen út, mert ők is olyan EMBEREK, akik nem a saját kényelmüket, és a saját megszokásaikat tartják szem előtt...
Itt jön a felelősség, a szeretet, az összetartás.
Nekik szánom most ezt a bejegyzést, kívánok nekik sok sok erőt és kitartást!
És ha már a gyerekeknél tartunk, itt vannak az enyimek:
 |
| Nóra |
 |
| Petike |
 |
| Kata |
3 megjegyzés:
Sziasztok! Örülök hogy írtál erről Gitta.
Szombat óta, én is emlegetem és mesélem mindenkinek, Attiláék történetét. Mert mindezt olyan egyszerűséggel és őszintén teszik. semmi mártírság, kifogás és kibúvó keresés. Gyönyörű példája a Szülői szeretetnek. Drukkolok nagyon a sikerükért.
Nagyon tetszik a bejegyzésed!! Örülök, hogy vannak ilyen emberek! És nagyon szépek a gyermekeid! :)
Jaj de kellett ez a bejegyzés! Nagyon elgondolkodtató és bölcs. Örülök, hogy ismerhetlek Gitta! Még akkor is, ha most nagyon messze vagyok :)
Megjegyzés küldése