Azokra emlékezünk, akik most nem lehetnek velünk. Elzarándokolunk a sírhelyükhöz és gyújtunk egy szál gyertyát.
Ez a mécses égjen itt azokért, akikhez nem tudok elmenni, de emlékük a szívemben él, és nem felejtem őket.
Mézeskalács, nem nyers. Fotó Mohától.
Annyira gyönyörű, hogy fel kellett tennem. Én meg sem próbálom ezt nyersből utána csinálni... ahhoz még egyszer meg kellene születnem, hogy én ilyen gyönyörűségeket tudjak rajzolni...
1 megjegyzés:
szép ünnepet, gitta!
hamarosan remélem jönnek a sületlen díszes-mézesek is, csak győzzem a sok ötletet megcsinálni karácsonyig :)
puszi
Megjegyzés küldése