2010. október 26., kedd

Gyümölcsös zöld puding

 Viktoria Boutenkótól kaptam hírlevélben ezt a receptet még a nyáron. Ma egy könnyű ebédre vágytam, és valamiért ez jutott eszembe. A levélben nem volt fotó a recepthez, most már tudom, hogy miért. Erről az egyébként nagyon finom pudingról nem lehet jó képet csinálni, hát ilyen csúf szegény.
Ne vegye el a kedved, készítsd el, és fogyaszd egészséggel!


Az arányokat és a hozzávalókat is kicsit átalakítottam, és készült néhány különleges variáció is, lássuk:

Hozzávalók:

2-3 csészényi vegyes piros bogyós gyümölcs (lehet fagyasztott is)
15 dkg spenót
1-2 kimagozott datolya (ez elhagyható, mert szerintem elég édes enélkül is)
1 banán
kevés víz
1 evőkanál psyllium husk

A spenótot a banánnal és a datolyával annyi vízzel turmixoljuk simára, hogy egy sűrű, pudingszerű anyagot kapjunk. Mehet bele a datolya is, előtte kóstold meg, ha elég édes, akkor kihagyhatod.
Öntsd ki egy tálba, és add hozzá a psyllium husk-ot. Jól keverd össze, az apró szemcsék megszívják magukat nedvességgel, és egy kanállal jól ehető zöld pudingot kapsz.

Poharakba lehet szedni, két-három kanál puding, majd jó sok piros gyümölcs, a tetejére újra puding, aztán megint gyümölcs.


Az eredeti receptben az áll, hogy a piros gyümölcsöket is turmixoljuk bele a pudingba. Belegondoltam, milyen színe lesz úgy? Hát, bátraké a szerencse, kipróbáltam, néhány gyümölcsdarabbal együtt ment vissza a puding a turmixgépbe!
És a színe ugyan borzasztó, de az íze fantasztikus lett!

A puding színe érdekes...

Nem nagyon szeretem, ha nincs mit rágni egy ételen, így ebbe is került gyümölcs pluszban:


Ezt nem tenném egy szakácskönyv címlapjára, mert nem venné meg senki :)




Az íze nagyon finom, tulajdonképpen zöld turmix, kicsit sűrűbben, és innivalóból ennivalóvá alakítva.


A harmadik csésze pudingot szőlővel ettem, és úgy is nagyon finom volt.

Ezzel a zöld-piros pudinggal teljesen jól laktam, elég volt egy ebédre!

2 megjegyzés:

Corinna Nitschmann írta...

Elolvastam az első mondatot. Aztán automatikusan a képre ugrott a szemem és az volt a köv. gondolatom: "Hát Gitta, ez lehet, hogy finom és egészséges, de valami ritka gusztustalanul néz ki..." Olvasok tovább, erre már írod is, hogy ronda. Megnyugodtam, hogy nemcsak nekem vannak renegát gondolataim :o)

Gitta írta...

Hát élőben sem volt szép, ez tény. De úgy gondolom ez a blog elbírja, végül természetes a zöld szín, és az íze nagyon nagyon megérte. Sötétben kell tálalni. Vagy bekötött szemmel.