2009. szeptember 17., csütörtök

Miért vagyok hálás

Benzsi tette fel nekem a kérdést, miért vagyok hálás. Furcsa ilyen dolgokról itt írni, hiszen ez egy gasztro blog, de hát azt gondolom, hogy ennyi őszinteség belefér.

Egy ilyen kérdésre csak teljesen nyugodt körülmények között lehet válaszolni, szépen átgondolva. Ezzel az a baj, hogy nálunk mostanában elég nagy a pörgés. Valaki mindig beszél. És legtöbbször hozzám.
És amikor este elcsendesedik a ház, szinte hallom még a sok csacsogást, és kavarognak a fejemben az elintéznivalók. De csak ilyenkor tudok leülni írni, amikor már mindenki alszik...

Ennek megfelelően kevésbé leszek filozofikus, mint tényszerű, inkább engedem, hogy a kérdésre válaszolás közben elragadjanak az érzéseim, hangulatom.

Legelőször akkor vagyok hálás, amikor reggel kinyitom a szemem, hogy élek, egészséges vagyok, van kezem, lábam, tudok mozogni, látok, hallok. Ez nem annyira triviális, csak természetes, mert megszoktuk.

Hálás vagyok a szüleimnek, akik ugyan már nem élnek, de nagy szeretetben neveltek fel, néha erejükön felül vállaltak, hogy mind a két gyerekük egyetemre járhasson. És milyen türelmesek voltak velem... pedig nem voltam egyszerű kamaszlánynak sem, mindenkinél okosabb... Édesanyámtól kitartást, türelmet és elfogadást tanultam. Megtanított még rá, milyen a feltétel nélküli szeretet. Édesapámtól az élet szeretetét, az önmegvalósítás fontosságát tanultam, és azt, hogy igenis szabad, és kell is álmodozni, mert az álmok egyszer valóra válnak...

Hálás vagyok azért, hogy Anti mellett élhetek, aki türelmes, és olyannak szeret, amilyen vagyok. Ez persze néha nehéz lehet, tekintettel arra, hogy időnként elég furcsa ötleteim vannak, de ő bízik bennem és kitart, mellettem áll. És amit a gyerekekért folytatott küzdelemben végigcsinált mellettem... hát az sem volt "semmi".


Hálás vagyok a szép és egészséges gyermekeimért. Évekig éltem gyermektelenül, abban a tudatban, hogy esetleg sosem lehet nekem saját gyermekem. Még most is könnyes lesz a szemem, amikor eszembe jutnak azok az idők. Akkoriban született egy kézirat: Lombikbébi sikertörténetek címmel, amiben néhány hozzám hasonló történetet szedett össze egy hasonló cipőben járó barátunk. A könyv végül nem jelent meg finanszírozási okok miatt, de az írás megmaradt. Ha kíváncsi vagy rá, - ITT - elolvashatod.

Hálás vagyok a munkám és a munkahelyem miatt. A gyermekvállalások alatt sosem kellett azon aggódnom, hogy lesz-e hová visszamennem, mindig visszavártak. Sőt, most is türelmesen viselik a betegségek, téli, nyári szünet miatti távolmaradásaimat. A munkám is fantasztikus, azt csinálhatom, amit szeretek, sosem várom a munkaidő végét, sőt, néha azon kapom magam, jajj, már ennyi az idő és már mennem kell... ilyenkor olyan nehéz felállni. És ez egy ilyen munkahely. Mindig munkahelyről beszélek, pedig a legfontosabbak itt is az EMBEREK. Valahogy a vezetésnek sikerült olyan embereket összeválogatni, akikkel öröm együtt dolgozni, szakmailag is és emberileg is rendben vannak.

Hálás vagyok Kövi Gábornak, aki 5 évvel ezelőtt először mutatta meg, hogyan kell egészségesen táplálkozni. Hogy akkor miért csak 4 hónapig sikerült, az egy másik történet, de valahol mindig az ő útmutatásai a legmeghatározóbbak. Hálás vagyok Urbán Valinak, aki lefordította, és kiadta a "Nyers étel csodája" című könyvet, és hálás vagyok Tündinek, hogy elhozta, és kölcsönadta nekem, aminek a hatására most majdnem 2 éve elindultam újra, immár másodszor ezen az úton. Valit meg kell említenem még egyszer, nagyon sok mindent tanultam tőle, és igazából akkor kezdtem finom nyers ételeket készíteni és enni, amikor elmentem hozzá tanfolyamra, és megtanultam a nyerskonyha fogásokat.


Hálás vagyok ezért a lehetőségért, hogy megmutathatom a világnak, hogy hogyan érzek, mit gondolok, mit szeretek. A blog és a nyers ételek kapcsán sok embert ismertem meg az utóbbi egy évben, és hálás vagyok az új barátokért, akiket így sikerült szereznem. Nagyon sok erőt és szeretetet kapok tőletek!


Akkor én is továbbadom a kérdést: Te miért vagy hálás Siccike, Szilvi, Harmony?

3 megjegyzés:

Szilvi írta...

Kedves Gitta!

Köszönöm, hogy gondoltál rám, kicsit nehezen jön össze, hogy megírjam a bejegyzést, de már folyamatban van :-)

Szilvi

Gitta írta...

Szilvi, nekem is több napba telt, míg összejött :)

Renata írta...

szép ez a bejegyzés...
olvaslak egyébként, csak azért szoktam ritkán kommentelni, mert nincs mit hozzáfűznöm. Ahogy leírod az úgy komplett.