Nori tekercsek kétféle mártással

Ezt a receptet azért szeretem, mert nagyon sok variációra ad lehetőséget. Adott az algalap, sok sok zöldség, amit tetszés szerint használhatsz, és szintén szabadon választott mártogatós szószok. Csak a fantáziád szab határt, oly sokszor ettem már nori tekercseket, és sosem volt még kétszer egyforma!
Ezt is tipikusan ősszel, télen szoktuk enni, ilyenkor kerülnek előtérbe a gyökerek, a csírák, az olajos magból készült szószok.
Egy postot már szenteltem az alga tekercseknek, nézzétek meg ezt is!


Ákossal most ezt hoztuk össze:
Először van a nori lap (sajnos itthon nem lehet nyers algalapot kapni, vagy legalábbis én nem találtam. Az algának viszont annyi jó tulajdonsága van, hogy én még így is szívesen fogyasztom).

Aztán jön a rizs. A nyers rizs, amit pasztinákból készítettünk, - ITT - találod a leírást. Ezután a következő zöldségeket pakoltuk szépen az algalap alsó felére: avokádó szeleteket, csíkokra vágott kaliforniai paprikát, szójaszószban pácolódott, szintén csíkokra vágott lilahagymát, csíkokra vágott fekete retket: (persze mehet bele a sárgarépa, cékla, uborka és más zöldség is...)

Majd az egészet jól megszórtuk lucerna csírával, retek csírával:


Szépen feltekertük a lapokat.

Őszintén, nem olyan, mintha főtt rizs lenne benne?
Az első tekercset még szépen, lelkiismeretesen felvágtuk, és úgy tálaltuk. A következők már egyben maradtak, és úgy ettük, mint a szendvicset, mártogattuk a szószokba, és csak toltuk befelé :)
Az egyik szósz mustáros kendermag majonéz volt, leírása - ITT -, a másik pedig egy igazi különlegesség, egy céklás, gyömbéres szósz. Ennek érdekes története van: elsőre jó ötletnek tűnt, jól összekevertem egy szésze szezámmagot, ugyanannyi vízzel, és egy fél céklával. Valami borzalmas lett! Külön a szezámmag, külön a cékla íze, de valahogy nem értek össze. Elkezdtem ízesíteni, kis méz, kis só, kis citromlé, és még mindig förtelmes, keserű... még egy kis só, még egy kis méz, még egy kis, még egy kis... háááát... a chili kicsit segített rajta... az utolsó lépés a gyömbér volt, gondoltam nincs az az étel, aminek ne tenne jót egy ujjnyi gyömbér!


Igen, a gyömbér megmentette a szószunkat, sikerült teljesen elnyomni a szezámmag és a cékla ízét! Egy igazi, markáns szósz lett, ami magában nem nyűgözi le az embert, de a noris zöldségekkel együtt nemhogy ehető, de nagyon is finom volt! A receptet majd akkor írom le, ha sikerült egy minden szempontból sikeres céklaszószt kikisérleteznem! Addig is itt a fotó:

Még egy a kis katonákról:

És ahogy ettük, egyben hagyva, a szósszal: