2010. március 7., vasárnap

Hrajszesz

S.Gáborék egy ősi zsidó ételt hoztak a legutóbbi potluck-ra.


Hozzávalók:
alma, dió, fahéj, citromlé, agavé szirup

A megtisztított diót késsel apró darabkákra kell vágni (nem darálóval).
Az almát meghámozzuk és apróra vágjuk, illetve ezt nagylyukú reszelővel végezhetjük. Kevés citromot facsartam rá.
Az arányok a személyek számától és ízléstől is függnek. Jól láthatóan sok dió van benne.
Összekeverjük.
Fahéjjal ízlés szerint megszórjuk. Bort nem tettem bele, viszont kevés Agave sziruppal ízesítettem.
Jól elkeverjük.

Ez a diótól kicsit kesernyés ízű. Amennyiben nem szeretnénk ezt a kesernyés utóízt érezni, úgy tisztított vízbe áztassuk be a diót legalább egy éjszakára. Majd öntsük le a dióról a vizet és mossuk át. Csak ez után vágjuk apróra. A nedves dió könnyebben is darabolható.

Egészségünkre!
héberül étkezésnél: la chaim (löhájim: az életre)



Gábor egy rövid leírást is mellékelt a recepthez, íme:

Zsidó húsvét: Peszách.

A szabadság ünnepe, az egyiptomi kivonulásra emlékeznek nyolc napon át. Az első két nap és az utolsó két nap munkaszüneti nap, a közte lévő 4 nap félünnep. De az egész nyolc nap folyamán tilos a kovászos ételek evése. Így kenyér helyett mácót (pászkát) fogyasztanak.
Peszáchnak is van mezőgazdasági jellege. Eredetileg az árpa beérése kötődött hozzá.
A vallásos családoknál már Niszán 13-án megtisztítják a házat vagy lakást a chomectól (kovásztól). Az ünnep előtti napon viszont nem szabad még mácót enni, hogy ennek végrehajtása összefonódjon az esti szertartással.
Az első két este tartják a házban a Szédert. Maga a szó „rend”-et jelent, ugyanis ekkor szigorú rendben folyik le az étkezést megelőző szertartás. A családfő elbeszéli az egyiptomi kivonulás történetét, eleget téve a tórai parancsnak, hogy „beszéld el fiadnak”. A széder tál a legfontosabb kelléke e két estének. Ennek közepén kell a tormát elhelyezni, ami az ősök keserű rabszolga sorsára emlékeztet Egyiptomban. Körülötte van a retek vagy saláta, amit sós vízbe mártva esznek, a sós vízzel a könnyeket idézve, amit ejtettek a szenvedések miatt. A charoset vagy hrajszesz (dió, alma, fahéj, bor keveréke) a maltert szimbolizálja, mert ezzel kellett dolgozniuk az építésnél.

1 megjegyzés:

Szamóca írta...

Bizony ilyet már én is ettem.
Ugyanis nem a kivonulásra, hanem az utolsó vacsora emlékére nagycsütörtökön mi is minden évben megüljük ezt a Széder-estet a hittanközösségünkben, úgy ahogyan azt Gábor is leírta. Ilyenkor fogyasztott ételek: bárány, főtt tojás, pászka, hrajszesz (vagy más néven tégla), keserű saláta. Mindegyiknek szimbolikus értelme is van.
Ennek az ünnepnek az eredete egyébként, ahogy az Úr megkívánta népétől a Szentírás következő helyén található: Kiv 12,1-20