Tavaszi nagytakarítás - léböjttel

Igaz a tavasz várat még magára, de nálam a nagytakarítás megtörtént.
Böjtöltem már itthon, hétköznapi körülmények között, de most megtapasztalhattam azt, milyen elvonultan, a külvilágtól elzártan, másokkal együtt végigélni mindezt a Napsugár Életházban. A Napsiban, ami a csend és béke szigete ebben a mi szép és rohanó világunkban. 

Az elmúlt hét alatti tapasztalásoknak csak egy részét tudom szavakba önteni. A fizikai része, pontosabban az étel megvonása volt az első ilyen tapasztalás, ami tulajdonképpen már egy ismerős érzés volt számomra. Ezt semmiképpen nem lehet kellemesnek mondani, bár kínzó éhségről nem tudok beszámolni, hiszen annyit ittam folyamatosan, hogy valami mindig volt a gyomromban.

A napirendről és az étkezésekről András ír a blogján könnyed hangvételben. Volt nagyon finom forrásvíz, különböző ízű teák, zöldséglevesek, gyümölcslé és zabkása. A nyerskosztosok (Móni és én) nem levest, hanem zöldséglét kaptak, ami általában sokkal finomabb volt, mint a főtt változat, de még a zabkását sem főzték meg nekünk, csak beáztatva kaptuk fahéjjal, időnként gyömbérrel. Ez volt az összes gasztronómia. Ja, és az esti céklalé.

A böjt nem csak a szilárd étel megvonását jelentette, hanem mindent, ami eddig része volt az életemnek. Minden otthon maradt, ami férj, gyerekek, barátok, háztartás, munka, számítógép, fotózás, óriásplakátok, hírek, információ. Otthon maradtak a gondok, a megoldásra váró feladatok. Otthon maradtak, és ahogy teltek a napok, egyre távolabbról és távolabbról tudtam ezekre tekinteni. Kellő rálátással szemlélve saját életem, különös dolgokra lettem figyelmes. Egy régi idézet jut eszembe: "A távollét olyan, mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja."  Most már jobban látom, mi az, ami igazán fontos. Ami pedig nem, az husss.....  (a test megtisztulásával egyidejűleg a tudatom is megnyílt, gondolataim letisztultak...)

A Napsugár Életház minden dolgozója azon munkálkodott, hogy egy percig se érezzük magunkat elhanyagoltnak, és semmiben ne szenvedjünk hiányt. A program része volt egy jóga és 6 pilates óra, kétféle masszázs, kirándulás, szauna, meleg vizes medence, vezetett meditáció, szakértőkkel történő beszélgetés. És nem csak a programokkal segítettek, hanem mindig mosolyogtak, óriási empátiával fordultak felénk. 
Külön térítés ellenében lehetett még igénybe venni watsu kezelést, asztrológiai elemzést, biorezonanciás állapotfelmérést, testösszetétel elemzést, és különféle masszázsokat (olyan sokféle volt, ezt nem is tudtam megjegyezni).
A férjem mondta is, hogy ha kaptunk volna "rendesen" enni, akkor ez egy igazi wellness hét lett volna. Igen, szerintem annál azért sokkal több volt.

Az nagyon tetszett, hogy ha társaságra vágytam, mindig volt valaki, akivel beszélgetni lehetett. Ha viszont jobban esett a magány, akkor tudtam egyedül is lenni.

Hosszú évek óta először fordult velem elő, hogy egy hétig nem KELLETT csinálnom semmit. És nem én lestem mások (konkrétan a csemeték) kívánságait, hanem engem kényeztettek. Csak és kizárólag magammal foglalkozhattam, befelé fordulva, kicsit megállva a nagy rohanásban. És lehet, hogy ez önzően hangzik, de nagyon jól esett.

Sok új embert ismertem meg, ez is egy jó élmény volt.

És végül egy újabb bizonyíték arra, hogy helyes az, amit csinálok: egy teljes biorezonanciás állapotfelmérés keretében megállapították, hogy rendben van az egészségem. Ez annyit jelent, hogy hiába mondom én, hogy jól érzem magam, ez fizikailag mérhető is. Az immunrendszer, a szív és érrendszer, az emésztés és egyéb szervek teljesen OK. Tehát ha valaki odafigyel az étkezésre, mozgásra, vagyis az életmódra, akkor ott nagyobb baj nem lehet!
Nekem már csak a stresszt kell valahogy megtanulni kezelni, de az egy másik történet.

Fotó nincs, mert a kamerát elvittem ugyan, de a böjt idejére elromlott. Hazaérve megjavult. Nyilván ő is pihenni akart.