Nyers könnyű csokitorta

A novemberi nyersétel hétvégén készítettük el ezt a gyönyörű nyers csokitortát, ami azért különleges, mert habkönnyű, nem túl édes, finom, krémes...

Havi rendszerességgel tartunk nyersétel hétvégéket Piliscsabán, ahol péntektől vasárnapig együtt vagyunk, nyers ételeket készítünk, eszünk... és minden hétvégén viszek valami különleges programot, most a novemberi hétvége témája a germán medicína volt, Deák Csaba tartott előadást és vele tisztáztuk a kérdéseinket is (volt sok).

De jöjjön a lényeg, a csokitorta receptje a18 cm-es tortaformához

Hozzávalók:
az alaphoz:
10 dkg kókuszreszelék
5 dkg zabpehely
5-10 dkg datolya (beáztatva)
1 csipet só
a krémhez:
20 dkg kesudió, és annyi víz, amennyi épp ellepi
40 dkg datolya (beáztatva mérve)
1 teáskanál vanília őrlemény
1 teáskanál agar agar
1 dl víz
2 evőkanál kakaópor
az öntet:
20 dkg bármilyen piros bogyós gyümölcs
1 banán

Sütőpapírral kibélelünk egy kis tortaformát (kb 18 cm-es). A zabpelyhet aprítógépben megtörjük (nem kell teljesen lisztté őrölni), és összekeverjük a kókuszreszelékkel és a sóval. A beáztatott datolyából annyit gyúrunk hozzá, hogy egy nem túl nedves, de formázható masszát kapjunk. Ez kb 5 dkg, de lehet több is, attól is függ, hogy mennyire nyomkodtuk ki belőle a vizet. Ezt a masszát belenyomkodjuk az előkészített tortaformába, kanál hátuljával jól kisimítjuk szép egyenesre.
A csokikrémhez a kesudiót simára turmixoljuk annyi vízzel, amennyi a turmixgépben szükséges ahhoz, hogy egy teljesen sima krémet kapjunk. Hozzátesszük a datolyát, vaníliát és a kakaóport (csoki-imádók több kakaóport is használhatnak), majd elkészítjük a növényi zselatint. 1 dl vizet felforralunk, és elkeverünk benne 1 csapott teáskanál agar agar port. Addig keverjük, amíg fel nem olvad a por és el nem készül a zselé. Nem baj, ha felhabzik, folyamatosan kell keverni.  A csokikrémet elkezdjük keverni (lehetőleg a turmixgéppel) és így csurgatjuk bele apránként az agar agar zselét. Beletöltjük a tortaformába, elsimítjuk a tetejét, majd hűtőszekrénybe tesszük dermedni.
1 óra múlva már lehet tálalni, szépen összeáll, szépen lehet szeletelni. 
Az öntet opcionális: nélküle is finom a torta, de vele még különlegesebb :)
A piros gyümölcsöket (lehet meggy vagy málna vagy szeder, áfonya, vagy ezek keveréke is, ilyenkor főleg fagyasztott állapotban) elturmixoljuk a banánnal és készen is vagyunk. Tálaláskor szépen ráöntjük a tortára.

A nyersétel hétvége egyik fénypontja volt ez a tortaszelet :) :) :)

Sana EUJ 707 lényerő gép tesztelése

Egy újabb présgép van tesztelés alatt!

Kinézetre gyönyörű... szétszedése, összerakása álom, egyértelmű, összeillik, rásimul :) imádom.

Elfér a konyhapulton, mert nem magas (cserébe széles, így minden alkalommal visszakerül a dobozba használat után), mosogatása gyors, egyszerű... képzeljétek a szűrő része annyira pici, csupán pár négyzetcentiméter, így  ez a rész nagyban leegyszerűsödött. Akinek van gyümölcscentrifugája vagy hasonló présgépe, az tudja, hogy a szűrőt a legmacerásabb kitisztítani. Általában kell hozzá célszerszám, amit vagy adnak a géphez, vagy egy fogkefe is alkalmas, amivel az apró lyukakból kivarázsoljuk a beleragadt növényi rostokat. No ez itt nagyon kényelmes.

A másik fontos szempont a kinyert lé íze. No itt az is nagyon pozitív, ezt nem is hittem volna. A gyümölcscentrifugával összehasonlítva sokkal de sokkal finomabb, selymesebb ízű lé keletkezett... Egyik alkalommal egy nektarin is belekerült a gépbe, lehet, hogy ettől, de kicsit olyan zselés lett a lé, egészen különleges :)

A lényerés hatásfoka is elfogadható, sőt nagyon jó. 1 kg zöldségből 7,1 dl, és 1 kg gyümölcsből pedig 7,3 dl lét sikerült kipréselni. Tudom, ez attól is függ, hogy milyen gyümölcsökről vagy zöldségekről van szó, de ez úgy átlagban akkor is egy jó arány. Gyümölcscentrifugánál ez a szám 5 és 6 között van...

És most jöjjenek az árnyoldalak...

Nagy szomorúságom a betöltő nyílás... ami igen pici. Nagyon pici. Na nem ránézésre, vagy esztétikailag, hanem a feldolgozandó zöldségek, gyümölcsök méretét tekintve, azokat egészen apróra kell feldarabolni, felvágni, hogy be lehessen tölteni őket a gépbe. :( Ez sok időt vesz el a konyhában, ami megspórolható lenne.

A másik nagy bánatom szintén idővel kapcsolatos... hát a sebessége... Tudom, hogy ez egy lassú présgép, na de ennyire? Persze, ha van türelmünk kivárni, akkor csodás eredményt produkál, de abba bele sem merek gondolni, hogy ha elkezdődik az iskola, akkor a reggeli készülődésbe hogyan fog beleférni ez a plusz idő... :( De igen: korábban kell felkelni.
Sárgarépa, cékla, tök, zöld levelek: nagyon rendben.
A puhább gyümölcsökkel nehezebben bánik, nálam habosodott, pürésedett és a végén már nehezen ment a barack, ananász, és a puhább alma... (ez azt jelenti, hogy lelassult a folyamat, a habos cucc megállt a csőben, és csak csöpögött a tálba. Otthagytam, mást csináltam, míg szépen lassan lefolyt. Íze csodás lett)

Egy jó kis videó, szép színes italokkal:

Kuvings B6000 lényerő gép tesztelése

Régóta iszom friss leveket, zöldségekből, gyümölcsökből készítjük, szereti az egész család.
Gyümölcscentrifugát használok, mert gyors, kényelmes... nagy betöltőnyílás, gyors működés, könnyű mosogatás...
A lassan facsaró zöldségprések nekem nehézkesek, lassúak... de tény, hogy sokkal nagyobb hatásfokkal dolgoznak, vagyis a visszamaradó pép gyakorlatilag száraz, és sokkal több lé készíthető ugyanannyi zöldségből, gyümölcsből.

Most lehetőségem van kipróbálni egy köztes megoldást... ami ugyanolyan (vagy legalábbis majdnem ugyanolyan) gyors, mint a gyümölcscentrifuga, a betöltő nyílása nagy, és nagy hatásfokkal préseli ki a levet az anyagból...

Ez a gép pedig nem más, mint a Kuvings B6000, whole slow juicer vagyis hidegen sajtoló zöldségprés.

Az első benyomás :) ilyen volt.

A második már nem annyira, mert magas építésű, nem fér el a konyhapulton a felső szekrény alatt... így csak szétszedve tudom tárolni. Sok az alkatrész, az alapgépen kívül összesen 8 tartozéka van, amit össze kell rakni (és külön külön elmosogatni)

A működése szenzációs... felül bemegy az alapanyag, puhább gyümölcsök nagy darabban (nem kell apróra szeletelni) és egy jól kialakított csúszdán lecsúszik a hengerhez, ami lassan forogva hozzápréseli a szűrőhöz. Szinte lehet hallani, ahogy roppan a sárgarépa vagy a cékla...
Az első alkalommal 1 kg cucc ment le, vegyesen cékla, sárgarépa, alma. A keményebb zöldségeket vékony szeletekre vágtam, az almát csak félbe.
Ebből elsőre 6,4 dl lé lett, és egy viszonylag száraz zöldségpép. 2,5 perc alatt :) Vagyis szerintem ez elég gyors, nem szüttyögött vele túl sokat.
Ezt a pépet visszadobáltam a betöltő nyíláson, és szép lassan még kijött annyi lé, hogy a végén összesen 7,3 dl lett. Az így kipotyogtatott szárazanyag pedig annyira hihetetlenül száraz volt, hogy ezt már nem sajnálja kidobni az ember, mert alig volt egy kis maroknyi. Ez a második kör már kicsit tovább tartott, mondjuk még 4 perc ment rá az életemből.

Gyümölcslé:
1 pink grapefruit, 5 kisebb alma = 1 kg, ebből 76 dkg juice lett (ez kb 7,6 dl, de a mérlegem pontosabb, mint a szemmértékem). Itt már okosabb voltam, ahogy jött ki a száraz anyag, meg sem vártam, míg leesik, tettem vissza a betöltő nyílásba, és a gyümölcsökkel együtt újra lenyomtam. Ja, és nyomni sem kell, mert a csúszdán magától lecsúszik, és természetes sebességgel történik a préselés. Szóval amíg éreztem, hogy nem teljesen száraz a rost, addig pakoltam vissza. A végeredmény szenzációs, nagyon finom, hab nélküli nedü :) És egy kis marokban elférő, alig pár dkg száraz anyag. (Összesen most 25 dkg száraz marad, ennek egy része kipotyogva, egy része pedig bent a gépben, ami mosogatás közben jön csak elő)

Ananász, barack vagy szilva: szerintem ezt a gépet erre találták ki. A gyümölcsöket lehet nagyobb darabban hagyni, épp csak ki kell magozni. A lédús gyümölcsökkel nagyon szépen elbánik, gyorsan lecsusszannak a csúszdán, és tényleg dől a lé... a rostokat egyszer vagy kétszer vissza lehet még tenni, de megeszi szépen, és a végeredmény csodás. Nem habos finom lé, a rostok meg mehetnek a szemétbe. (1 kg gyümölcsből 76-79 dkg lé lett, a megmaradt rost pedig annyira száraz volt, hogy igazán nem sajnálja már kidobni az ember. Minden értékes anyagot kifacsartunk belőle.)

Egy újabb jópont, amit észrevettem: van egy elzáró csap a kifolyó nyíláson. Ez akkor jó, amikor már elveszem a kancsót (amibe a lé folyik), mondjuk átönteni poharakba, de még folytatni szeretném a lékészítést. Eddig mindig trükközni kellett, hogy poharat alátenni... hogy ne az asztalra csöppenjen a lé... és most ezzel ez is meg van oldva :) MEGALÁJK :)

Búzafű: Ebből egyértelműen ötös! Arra kell csak figyelni, hogy nem szálanként, illetve a szálakat párhuzamosan összefogva, hanem inkább egy kis csomóba fogva kell a Kuvings torkán lenyomni. Ha a fűszálakat egyenesen nyomjuk le, rátekeredik a hengerre, és nem történik semmi. De ha kis labdacsokat formázunk a fűszálakból, akkor megeszi gyorsan, és jön a sok szép, finom, zöld lé.

Mosogatás: hát nem volt sem gyors, sem egyszerű... több alkatrészből áll, és szinte mindegyik tartalmazott még rostot, amit el kellett távolítani, majd elmosni. Még szerencse, hogy szeretek mosogatni, így ezzel nem volt gond.

Mindent összevetve nem esett jól visszaadni ezt a készüléket... a lányom nézett is nagyot, hogy ezt most hová viszik? na neee, még egy ananászt plííííz...

Ha szeretnéd megnézni működés közben, akkor idesüss: