Először egy teljesen só-ellenes bejegyzést készültem írni. Már fogalmazódtak a mondatok: a só méreg, teljesen felesleges, és szükségtelen, ha tehetitek hagyjátok el, vagy helyettesítsétek szójaszósszal..., őrölt algával. Aztán ahogy jobban utána olvastam a témának, kiderültek számomra is érdekes dolgok, amiket úgy gondoltam, hogy megosztok veletek.
Egymással teljesen ellentmondó cikkekre bukkantam... az egyik szerint a NaCl, vagyis konyhasó tisztított formában történő használata káros, egészségromboló. Egy másik cikk egyenesen arra buzdít, hogy igyunk sós vizet, mert az az egészséges... hát ezen ki igazodik ki?
Az biztos, hogy a vérnyomásom rendbejöttéhez nagyban hozzájárult a sófogyasztásom majdnem nullára csökkentése. Egy-két kiló mínuszt is köszönhetek a só elhagyásának, hiszen a felesleges só a szervezetben visszatartja a vizet, és ha ez a só kiürül, a felesleges víz is eltávozik, és máris könnyebbek leszünk néhány kilóval.
De vajon valóban olyan ártalmas, és mérgező a só?
Attól függ, hogy pontosan milyen sóról beszélünk. Ha a finomított, tiszta NaCl-ra gondolunk, akkor az (abban a mennyiségben, ahogy a ma embere fogyasztja) valóban káros és kerülendő. Ha a természetben előforduló, 250 millió év alatt létrejött kristálysóra gondolunk, ami a natrium és a klór mellett még számos elemet tartalmaz szerves formában, tisztán, erre azt mondhatjuk, hogy nemhogy káros, de kifejezetten egészséges lehet a fogyasztása. Nem tudom, hogy ezt vajon a Himalája só forgalmazói írták-e, de találtam néhány jelzőt: "... energiaadó, kiegyenlítő, semleges és salaktalanító hatású..."
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a növényi étrend is tartalmaz természetes sókat. Ráadásul olyan formában, amit az emberi szervezet fel is tud dolgozni, vagyis szerves (kelát) kötésben. Ha tehát valaki csak nyers növényi étrenden él, és nem használ hozzáadott sót, akkor is el tudja látni a szervezetét a különféle ásványi anyagokkal, ráadásul a lehető legtermészetesebb formában.
Az tény, hogy az átlagember sokkal több sót fogyaszt, mint amennyit a szervezete gond nélkül fel tudna dolgozni. A vesék 24 óra alatt 5-7 gramm só kiválasztásával tudnak megbirkózni, ezzel szemben az átlagos fogyasztás napi 20-25 gramm. A kolbászevők, sok készételt, és gyorséttermi ételt fogyasztók még talán ennél is többet. A kutatások azt mutatják, hogy az egészséges emberek tudják még ezt is tolerálni (egy darabig), de aki már magas vérnyomásban szenved, vagy cukorbeteg, vagy más problémái is vannak, annak bizony oda kellene figyelnie a sófogyasztásra. Egy vizsgálat azt is kimutatta, hogy aki életében több sót fogyasztott, annak később, idős korában nagyobb valószínűséggel alakulnak ki a magas vérnyomás és vele kapcsolatos betegségek. (ezzel szemben találtam olyan írást az interneten
-ITT-, ahol arra mutatnak rá, hogy nagyobb bajt okoz a nátrium hiány, mint a túlzott nátrium bevitel, ami csak az arra érzékenyeknél okoz problémát, pl. magas vérnyomást.
)
Több cikket is elolvastam most a témában, és kicsit megnyugodtam. Nem kell arra biztatnom senkit, hogy éljen teljesen sótlanul. A nátrium alapvető alkotó elemünk, a sejtjeink része, mozgásban tartja a testnedveinket, lehetővé teszi az izmaink működését, nélküle nem is tudnánk élni. A lényeg a mennyiségben van.
A
BioChef oldalán az alábbi olvasható a kristálysóról: "...Ez a só csak arra vár, hogy a benne elraktározott energiát, biofoton-tartalmát víz hozzáadásával felszabadíthassa és átadhassa. Biofizikai szempontból megkülönböztetünk kősót és kristálysót. A magas fokú kristályszerkezettel rendelkező természetes kősókat nevezzük kristálysónak, fizikai és biofizikai szempontból egyedülálló és bizonyíthatóan teljességet mutató minőségi ismérveik alapján...." Azt ajánlom, olvassátok el a teljes cikket.
Más megközelítésben a Himalája sóról:
A
Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal lapján ezt olvastam: 'Néhány éve a Himalája sóként, kristálysóként, őssóként, természetes sóként, Ájurvéda varázs sóként elnevezett termékek az osztrák piacon már hozzáférhetőek. E termékekre olyan jelölést tesznek, mint pl. "értékes ásványi anyagokban és nyomelemekben gazdag", "magas ... tartalom és kiegyensúlyozott ásványi anyag összetétel", "szervezetre jótékony hatású". Ezáltal a fogyasztóknak azt sugallják, hogy különleges sókról van szó, gazdag ásványi só- és nyomelem-tartalommal. Elvégzett vizsgálatok azonban ezeket az állításokat nem támasztják alá. E "csoda sók" ugyanis 95%-ban ugyanúgy NaCl-ot tartalmaznak, és csupán nyomokban találhatók bennük ásványi anyagok, akárcsak a normál étkezési sóknál. Kis mennyiségű fogyasztásuk következtében ezek a mennyiségek lényegesen nem járulnak hozzá a tápanyagellátáshoz. Többnyire nem is jódozzák ezeket a termékeket, vagyis kizárólagos fogyasztásuk akár jódhiányhoz is vezethet. Egyéb gyógyhatásuk természettudományos megközelítéssel szintén nem támasztható alá, áll az osztrák élelmiszer-ellenőrző hatóság, az AGES honlapján megjelent összefoglalóban.'
Engem zavar egy kicsit, hogy ebben a témában nem találtam semmi bizonyított, bizonyítható összefüggést a sófogyasztás és az egészség között. Egymással ellentétes vélemények, írások, hol az igazság?
És mint oly sok mindenben, most is hagyni kell, hogy a testünk vezessen, vagyis figyelni kell a jelzéseket. Jómagam akkor érzem jobban magam, ha egyáltalán nem használok az ételekhez semmilyen hozzáadott sót. A lelkemnek nem okoz gondot (van, aki azt írja, hogy a sótlan étrend depresszióhoz vezet...), és a közérzetem is jobb.
De azt is el tudom fogadni, kedves Olvasóm, ha ez nálad másképp működik!
Szeretném, ha ez a bejegyzés egy vitaindító lenne, és elmondanátok a saját véleményeteket a sóról, a hozzá fűződő viszonyról, érzésekről, megszokásról. Esetleg valaki tudna még tudományos magyarázattal szolgálni akár pro akár kontra a témában... megköszönném.
